Szerednyei (Szloboda) János 1920. május 26-án született Szerencsen, elhunyt Vorosilovka, Szovjetunió, 1947. július 26-án. 1944. június 11-én a kassai dómban szentelték pappá. Először Szerencsen, majd Tarcalon végezte segédlelkészként kápláni feladatait. 1945. januárjában a szovjet katonák elkezdték összeszedni a környező falvakból a lakosokat „málenkij robotra”, vagyis több éves szovjet munkatábori munkára.
Közel 130 tarcali lakost a Királyudvarba gyűjtötték össze, volt, aki megtudott szökni. A tarcali káplán a hívei érdekében a helyben állomásozó orosz parancsnokságra ment. Ott azt mondták neki: „Ha annyira szívén viseli a tisztelendő úr a hívei sorsát, jöjjön maga is velük!” Két óra haladékot kért. A plébániára sietett, összeszedte a legszükségesebb dolgait, stólát, burzát, keresztet, a Bibliát és a hegedűjét, és két óra múlva a hívei között állt. „Én vagyok a jó pásztor – mondja az Úr – a jó pásztor életét adja juhaiért.”
Ő is jó pásztor akart lenni, aki a bajban is kitart hívei mellett. Ettől a perctől vigasztalója, erősítője volt híveinek. Soha egy pillanatra sem tévesztette szem elől, hogy ő pap. Az ő hivatása a vigasztalás, a bajba jutottak segítése – írja a tarcali hírek születésének századik évfordulóján.
H. Örkényi Ilona könyvéből tudhatjuk meg, hogy 1945. január 31-én indították el őket, a fűtetlen vagonokban 17 napi utazás után érkeztek meg a szovjet munkatáborba, ami a 7144/1223. számúláger volt Vorosilovka településen, a Vorosilovgradi Oblasztyn, az Uspenskij rajon a donyecki kőszénmedencében, hogy a Vorosilova bányában dolgozzanak.
Szerednyei Jánost bányásznak osztották be, vájárként dolgozott a Lenin bányában 400 méter mélyen. A rabszáma: 542 volt. Erős, egészséges emberként érkezett meg, ám az egészségtelen környezet, táplálkozás, és a nehéz munka fiatal testét tönkretette, de sosem kért könnyebb munkát, megkülönböztetést. Papi hívatásához hűen igazi lelkipásztorként működött a foglyok között. Titokban misézett, gyóntatott, szolgálta a betegeket, volt, akinek feladta a szent kenetet. János pap, nemcsak biztató szóval volt, de hegedűjét is elővette éneklésre sarkalva társait.
Éjjelente pedig gondolatait, verseit vetette papírra. 1947. július 26-án éjjel a csille, amelyben hárman ültek elszakadt, kétszáz métert zuhant a mély aknába. János atya tisztelete olyan nagy volt, hogy nemcsak a táborlakók, hanem a láger őrei és a helyiek között is, hogy az elhunyt foglyok közül egyedül ő részesült koporsós temetésben. A 16/2. számú kereszt tövében hirdeti a tábla: Szerednyei János, élt 26 évet. Írásait és hegedűjét rabtársa, Örkényi Ilona hozta haza a Don-medencéből. Akik hazajutottak, azt mondták, hogy „Szerednyei János mártírhalála kellett ahhoz, hogy mi, akik életben maradtunk hazajöhessünk. Hogy Ő ott maradt, nem is lehetett másképpen, hiszen azért jött ki önként, hogy együtt legyen híveivel a szenvedésben.” Nyugodjék békében messze földön, a donyecki szénbányák hatalmas salakhegyeinek árnyékában.
Szerednyei János: Itt is virrasztok
A pap sorsa virrasztás
Éjről éjre az álmok felett:
Mindig a virrasztás…
Még mindenki alszik: Én virrasztó vagyok.
Még mindenki fázik,
Én égő tűz vagyok.
Még nem imádkozik
Senki a világon,
Virrasztok imában:
Ez az én világom!
Ha sírnak, én is sírok,
Ha örülnek, én is örülök,
Ha félnek, én is félek:
Mindig a tüzek se égnek!
De az én örömöm alapja az Isten!
A sírásom is más, mint az övék,
Ha félek is, én csak azért félek:
Ne legyen irgalom nélkül a nép!
Messze orosz földön, hosszú
éjszakán,
Imában virrasztok soksok
éjszakát.
Itt is pásztor vagyok, kinek
virrasztani
Isteni parancs: szilárdan állni.
Elhurcolt magyarok álmatlan éje,
Ne félj, vigyáz rád a jó Isten
képe,
Kit papja képvisel, csak lásd meg
rajta:
Fájdalmad felfogni: itteni is
parancsa!
Sok kínban meghalt szegény
magyarok,
Félelemből küldött soksok
panaszok!
Imám viszi fel Isten elé innen
Soksok
kiömlő bánatos könnyed…
Őrt áll titokban itt is a papod,
Ki felfogta itt is utolsó
panaszod,
S ha a földi honban nem is visz az út:
Az örök hazában mindenki hazajut!
(Oroszország, 1945. március 2.)
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 3. lapszám, 16. oldal.