William James, amerikai pszichológus és filozófus gondolata jut eszünkbe, amikor a tokaji posta történetét tanulmányozzuk, valóban gazdag és érdekes történtekkel teli többszáz év eseményeire szükséges tekintenünk. Tokaj hegyalján fekvő Tokaj, mindig is fontos tiszai átkelőhely volt a történelem során, és több száz évig jelentős szerepet játszott hazánk politikai, és gazdasági életében. Tokajban lévő postaállomás történetét évtizedekkel ezelőtt Kamody Miklós írta le tanulmányában „A tokaji posta története” címen, mely cikkünk gerincét képezi, ám még sok levéltári anyag vár feldolgozásra a témában.
Az Árpádházi királyok alatti szokásjogon alapuló futárszolgálatra vonatkozó írásbeli irat alig maradt. I. László törvényeiben találjuk az első nyomát hírszolgálati szervezetünknek. Kálmán király családi birtokán Tarcalon 1096-ban tartott zsinaton kihirdette a futárokra vonatkozó azon törvényt, mely megerősítette a futárszolgálat köztehervoltát és szabályozza az ellátási költségét. A futárszolgálat, mint a magyar feudális jellegzetesség a XVI. századig fennmaradt. A mohácsi csatavesztés után a három részre szakadt ország futárszolgálati sorsa különböző módon alakult.
A királyi Magyarországon a Habsburgtípusú postahálózat létesült, ebben kapott Tokaj jelentős szerepet. A hadikörülmények miatt 1565-ben Miksa király birtokába került Tokaj. E hadjárat során Paár Péter udvari postamester szervezte újjá a hadiposta állomásokat Kassa és Szatmár között, melynek irányítója Pethauer Mátyás lett. 1567-től már rendes posta vonallá alakította, így tudjuk, hogy 1570-ig Paár Mundin kassai postamester, „magisterpostarum a Cassovia ad Zathmar et Thokay” nevezte magát. Ekkor a posta hivatalos nyelve a latin volt, az első postamesterek németek, nem is voltak valami népszerűek.
A postalegények viszont minden esetben magyarok voltak. Az első postaszabályzatban például szerepel, hogy a postaállomások egymástól 35 német mérföldnyire (2445 km) voltak, egy-egy állomáson pedig több lovas futár szolgált, ennek számától függött a postamester járandósága.
A tokaji posta járatrendje a Crusiusféle Postalexikonban megtalálható a XVII. századtól. A királyi postát bárki igénybe vehette, ám a sürgős „Cito” vagy a „Institia” jelzést csak az udvar, a kamara, vagy a hadi kapitányság használhatta. A levelezés még nem volt gyakori, főleg nem volt olcsó.
Tokaj a hadi időkben híd szerepet kapott Magyarország és Erdély között. A tokaji vár fekvésénél fogva ellenőrzője volt a két ország közti átjárónak. Bethlen Gábor idején Tokajt két postahálózat is érintette. Itt járt a fejedelmi posta, itt működött a királyi postahálózat, ekkor a tokaji postamester Cseresnyey Fülöp volt. 1642-ben már Dániel fiának, mint utódjának fizetett a kamara. 1654-től a postamesteri és harmincados hivatalt egyszemélyben Palánka Mihály látta el. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc előtti időkben a postaszolgálat leromlott állapotban volt.
A tokaji posta vezetője 1703-ig Sweinker Péter volt, aki a fizetését a Szepesi Kamarától kapta, ám, mivel német volt a kurucok elől elmenekült. A Rákóczi szabadságmozgalom alatt jelentős postahely lett, a tokaji posta fénykorának mondhatjuk, két főpostavonal érintette és négy irányban volt elágazása. A fejedelem szívesen időzött Tokajban, több pátens parancsolat született a tokaji vár melletti táborban „Ex castris ad tokaj positos” 1703-1715 között. A posta nemcsak hadi, hanem polgári célú is volt, a postautak hossza közel 2200 kilométerre tehetjük, mely mentén 31 postamester és 60 verebárius (segédpostamester) működött.
A postára vonatkozó első rendelet Tokaj várának ostroma alatt 1703. november 1-én született. Ez a rendelkezés a megyéknek szólt és a költségekben a városok, falvak lakosságát terhelte meg bizonyos számú postalovak és hozzá kocsisok kiállításával, hogy a fejedelmi címeres futárok hatékonyságát elősegítsék. Rákóczi első főpostamestere Szepesi János miskolci birtokos nemes volt, akire sok panasz érkezett, így leváltotta. 1705. augusztusától Kosovics Márton hadbiztost nevezte ki Magyarország postaigazgatójává. Tokaji postamester lett 1705-ben Budai István, 1707-1710 között Puplkay János, aki egyben a tokaji élelemraktár gondnoka is volt.
A szatmári béke (1711) után Tokaj megtartotta postai központ jellegét. A postavonalak továbbra is négy irányba vonultak: Kassa, Eger, Debrecen, és Erdély felé. 1717-1724 között Tokaj postamestere Bailing György, akit fiával együtt 1720-ban III. Károly magyar nemességgel tüntetett ki. Utóda 1734-től Hoffman Ferenc, akinek működése során jelent meg az első postai bélyegző „v.Tokaj”, vagyis Tokajból felirattal, mely 1780-ig volt használatban. Tokaj továbbra is a postaállomások gyűjtőhelye volt, ide érkeztek minden irányból bőrzsákban minden levél, pénz, irat, könyv stb., Hermann Ottó Múzeum két ilyen szállítási jegyzéket is őriz. 1780-1790 között Schuster József volt a postamester, akitől Zsitkovszky Pál vette meg a posta jogát, majd 1796-ban özvegye Mayer Karolina vitte tovább özvegyi jogon. 1790 szeptemberében megnyitják Miskolc postaállomást, ezzel a tokaji posta terhei csökkentek.
Az özvegy 1805-ben királyi engedéllyel 250 Ft-ért (Pretius Regale) eladta Szerviczky György tokaji-hommonnai földbirtokos táborbírónak, aki görög származású volt, neje Karácsonyi Anna. A tokaji görög templom külső szentélyén olvasható: „Szerviczky György több vármegye táblabírája a tokaji cs. kir. posta tulajdonosa meghalt 1833. június 21-én”. A Szerviczky család új lapot nyitott a tokaji posta történetében. A posta további tulajdonosa a fia, Szerviczky György lett a királyi helytartótanács jóváhagyásával. A posta tulajdonjogát csupán birtokolta, valójában Zákó János vezette, aki 1834-ben elvette Szerviczky Erzsébetet.
Zákó János 1846 júliusában letette postamesteri esküjét, Zsigray Antal, cs. kir. kisteleki postamester, König Károly tokaji kir. só pénztárnok, és Farkas Pál kir. só tiszt írnok előtt. Majd az 1848/49-es szabadságharcban való részvétele miatt, a szolgálati bizalom elvesztése okán a postaszolgálatból kizárták. A levéltár megőrizte azt a jelentést, melyben Zákó János bizonyítja, hogy az 1849. június 24-én amikor a magyar seregek a muszka sereggel Tokajban csatároztak, mindenét elveszítette, így a postahivatalt is feldúlták.
Zákó János kártérítést kért Ferenc Józseftől, vagyis beadta a számlát, ami ekkor nem volt szokványos a megtorlás idejében a Bach korszakban. 1854-ben változás állt be a tokaji postamester személyében, Szerviczky Györgynek felmondtak, megszüntették a családi örökségen nyugvó jogát a postára. Spilenberg Gábor lett a postamester 1872-ig, aki tokaji lakos volt és a tarcali Korona uradalom ügyvédje. Őt váltotta később Gőcze Hilárius. A vasút megjelenésével (1858) Tokaj személyszállító postakocsi forgalma megszűnt, továbbiakban a postaszállítás már vasúton történt.
Rövid ideig Tokaj és Szolnok között tiszai postahajójárat is működött. Említésre fontos, hogy Spilenberg Gábor működése idején új hírközlési eszköz, a távíró jelent meg Tokajban. A távírda 1857. december 21-től működött 2021. április 29-ig. Az első távírásza Schulenburg János volt.
A tokaji postahivatalt a XX. század elején kapcsolták a távbeszélő hálózatra. A tokaji posta 1932. augusztus 1-ig az ország legkisebb forgalmú kincstári kezelésű postahivatala volt. Állami jellegét a koronauradalom közelsége, annak érdekei tették indokolttá.
A kincstári posta utolsó vezetője Ungi Vince volt. A postahivatal 1931-ben költözött a jelenlegi helyére, vezetője Fehér Géza lett, aki 5 fős tiszti beosztottal és néhány kézbesítővel látta el a postai szolgálatot. 1947-ben államosították a postahivatalokat, egy új korszak következett a tokaji posta történeti fejezetében. 1973-ban Tokaj 900 éves jubileumára postabélyeg készült, és a tokaji bélyeggyűjtő kör kiállítást rendezett 1973. június 1-én. Rég volt idők, szép emlékek, melyeket érdemes megőrizni utódainknak, sőt bátorítani szükséges az új nemzedék tagjait történelmi múltunk legapróbb kincseinek is megőrzésére, az emlékezés, a tudás átadására, még ha példát se látlak ma maguk előtt.
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 3. lapszám, 4. oldal.