Tokaj gazdag történelmi múltját, különösen egyedi élővilágát, számos tanulmány, írás, könyv tartalmazza. Szőlő és bor kultúráját ismerik, a híres szállóigévé vált latin mondat a „vinum regum, rex vinorum”, világhíresen a város nevével összeforrt.
Tokaj nevével először 1073-ban találkozhatunk egy királyi oklevélben, ahol Tokaj „Tokota, Tochol, Tokolyd, Tucota” néven szerepel. 1074-ben Salamon király vívott csatát Tokaj alatt lázadó öccsével, Gézával, aki a vesztett ütközet után Tokaj várában lelt menedékre. A várat gyakran érte ostrom az évszázadok során, először 1241-ben, a kelet felől betörő tatárok rombolták szét. Kivonulásuk után IV. Béla olasz szőlőmunkásokat hívott az elhagyott vidékre, a várat azonban 150 évig nem építették újjá. Czudar Péter bán 1388-ban a tiszai rév biztosítására erős kőtornyot építettett, majd Zsigmond király először Debrői István kincstartónak, néhány év múlva pedig a szerb Brankovics Györgynek ajándékozta.
Giskra cseh zsoldosai után Hunyadi János, majd Mátyás király birtoka volt. A Szapolyaiak birtoklása idején a politikai élet központja lett, vásártartási, italmérési, vámszedési, rév és pallosjogot nyert a város. A XVII.XVIII. század fordulója mozgalmas volt: 1697-ben kirobbant a hegyaljai parasztság felkelése, amelyet Tokaji Ferenc vezetett. A császári túlerő győzött. A régió területének nagy része a Rákócziak birtoka volt, a gazdasági erőforrások nagy részét a hegyaljai szőlők termései fedezték. A bort elsősorban a lengyelek és az oroszok vásárolták, de XIV. Lajos francia király rendszeresen kapott belőle. Rákóczi Ferenc a korszerűtlenné vált várat leromboltatta, a szabadságharc leverése után pedig az uradalmat a bécsi udvar szétosztotta a császárhű föld birtokosai között. Tokaj jelenlegi települési struktúrája az 1700-as évek végén kezdett kialakulni, épültek a barokk és klasszicista lakóházak. A század elején a törökök elől menekülő görög kereskedők letelepedtek, s rövid idő alatt országos hírnevet kaptak. Ez az évszázad a város kereskedelmének virágkora. Nemcsak bort, sót, gyümölcsöt, hanem fát, építőkövet, gabonát is szállítottak a tutajok, dereglyék.
A XVIII. században nagy Péter orosz cárnak, majd Katalin cárnőnek saját borpincéi és szőlői voltak Tokajban. Petőfi Sándor, aki két esetben is járt Tokajban, így írt: „…A tokaji hegy magában áll, mint hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpenyben, komoly méltósággal. Északra tőle a többi hegyaljai hegyek hosszú sorban. E hegyekben laknak az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem a síralom völgye…”
Tokaj idén, 2023-ban ünnepli 950 éves jubileumát. Huszonegyedik század polgáraiként legyünk büszkék anyaföldünkre, a hegy dűlőkre, minden egyes kopott kőre, szőlőtőkére, mert életterünk valóban az istenek szőlőskertje.
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 1. lapszám, 4. oldal.