A kerti hortenzia a somvirágúak rendjébe tartozó hortenzia-nemzetség legismertebb faja, tömérdek kertészeti változattal. Az 1800-as években Japánból került Európába. Mára rengeteg, különféle virágú és változatos növekedésű változatát nemesítették ki. Egy-másfél méter magasra növő, lombhulló cserje. Labdaszerű virágzata lehet teljesen fehér, krémszínű sárga, vagy piros és a kék bármilyen átmeneti árnyalata – ez a fajtán kívül a kalcium és nitrogénellátástól is függ. Ugyanazt a növényt a művelés módjának és a virágzás időzítésének más-más megválasztásával kerti vagy szobai változattá is nevelhetjük.
A májusi első áldozásra nevelt fehér virágúakat már decembertől hajtatják, a kertben tartott példányok viszont többnyire csak augusztustól nyílnak. Van különösen nagy, fehér virágú őszi fajtája is, amely még később kezd virágozni, de egészen a fagyokig. Egyes napos helyen tartott, kék virágú fajták lombjai ősszel vörösbarnára színeződnek, még dekoratívabbá téve a bokrot. A tápdús, jó vízvezető, de nem túl száraz, kissé savanyú talajt kedveli. Meszes talajon a kék fajták virága lila, vagy akár rózsaszín lesz, de vannak kimondottan lilás-piros fajták is.
A káliumtól kékebb lesz a virág (például, ha timsóoldatot teszünk az öntözővízbe). A fehér fajták színe nem függ az ásványi sóktól. A hortenzia bokrot a szabadban a legjobb félárnyékos helyre ültetni, hogy a virágokat nyáron ne érje közvetlen napsugárzás, mert az erős fényben a virágok összezsugorodhatnak. A fiatal növényeket fagymentes helyen kell teleltetni; később a nem túl kemény fagyokat már elviselik. Célszerű télére betakarni. A hortenziát kétféle módon szaporítják. Ha hely van hozzá, bújtathatjuk a bokor alsó vesszőit, de gyakoribb a hajtásdugványozás.
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 3. lapszám, 21. oldal.