Kötelességünk őrizni az irodalom lángját, hogy tovább gazdagítsa Tokaj és Hegyalja kimeríthetetlen kincseit, az igazmondást és szeretetet.
Blaskó Mihály: Advent
Puha paplan-puha párna,
hajléktalan nincsen ágya.
Meleg étel – meleg zokni,
nincsen asztal – meg kell szokni.
Patyolating – fehérsége,
Hol az ünnep – hol a béke.
Hideg aszfalt – nincs megállás,
hol az öröm – hol az áldás.
Tiszta huzat – aluljáró
fagytól részeg – alvajáró.
Hol a lélek – menedéke,
Se temploma – se szószéke.
Egy nő puha – mosolyára,
Hol reménye – hol a vágya.
Gyermek csengő – kacagása,
Hol kíséri – hol találja.
Nem kezd imát – nem mond áment,
Nincsen otthon – nincsen Ádvent.
Magyari Imre: Karácsonyi fohász
Isten fia jöjj el újra,
Elkísérlek kézenfogva,
Bejárjuk majd a világot,
Csak mi ketten, mint barátok.
Ha bántanak, megvédelek,
Tűző napon árnyék leszek,
Ha fázol betakarlak,
Téged soha el nem hagylak.
Isten fia jöjj el újra,
Békét hozz a háborúkra,
Szeretetet a világra,
Szent karácsony hajnalára.
Reményffy Béláné Újvári Irén: Emlék
Künn nagy pelyhekben hulldogál a hó,
Ezüstös fénye oly kápráztató!
Emlékszem mikor kicsike voltam,
Egy kis hópihét kezembe fogtam.
Azt hittem akkor, én csacska bohó,
Hogy a hópihe játszani való.
Ahogy megfogtam, elolvadt legott,
A helyén egy kis könnycsepp csillogott.
Ezüstös fényű, kicsi hópehely,
a csalódásom nem feledtem el.
Gyermekruhámból lassan kinőttem,
Rajongó hittel álmokat szőttem,
De az álmokkal, hiú reménnyel,
Úgy jártam, mint a hópihével.
Szemem könnyes, ha gondolok rátok,
Csillogó hópelyhek, színes álmok!
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 5. lapszám, 14. oldal.