Előadásomat a lényeggel, a konklúzió levonásával kezdem. A történész Ungvári Krisztián megállapítása, hogy Tokaj, illetve TokajHegyalja fejlődésének motorja a helyi zsidóság volt. Legjobban akkor virágzott a gazdaság, a kereskedelem, a kultúra, amikor a zsidóság nagy létszámban jelen volt.
Tudnunk kell, hogy a XVI. században Európa legnépesebb zsidó közössége a mai Lengyelország területén élt. A török kiűzése után szervezett és spontán mozgalmak indultak a gyér lakosságú területek benépesítésére. A tokaji uradalom, például még az 1720-as években is munkaerőhiánnyal küzdött. Az első országos összeírás 1723-ban készült, és ekkor Tokajban már 10 családot regisztráltak. Feltételezhető, hogy előző hazájukból egyetlen mozdítható vagyontárgyukat, a pénzüket sikerült elhozni, s ezzel indították vállalkozásukat, és már a század közepétől hitközség működött településünkön.
Ezt bizonyítja a lerombolt Rákóczi vár közepének temető céljából történt megvásárlása. II. József törvényei kedvező változást indítottak el a zsidók életében, az elfogadottságukban, és a közhangulatot illetően is. A XVIII. században háromszor is felosztották Lengyelországot, ezért a XIX. század elején felgyorsult a zsidók beáramlása. A hatóságok megpróbálták lassítani a folyamatot, csak azok kaptak engedélyt, akik 1790 előtt is itt tartózkodtak. A helytörténész 1823-ban 4000 főre taksálja a lakosságot. Beszámol arról is, hogy a zsidók kb. háromszázan vannak, és van saját zsinagógájuk is, melyet 1816-ban épített Schmoll Dávid zsidó kereskedő. 1841-42-ben már 374 zsidó embert írtak össze.
A zsidók gazdasági tevékenysége társadalmi szükségleteket elégített ki. A hitközség rabbija Nathan Spiró volt a két összeírás időszakában. Az ő nevét, mint első rabbiét, a szájhagyomány is megőrizte. Működött a hitközség iskolája is, tanítója Dávid Haász. 1841-ben két új tanító neve is előfordul: Slézinger Ábrahámé és Friedmann Györgyé. Érdekesség, hogy a két gyógyszerész, és a bába is zsidó volt. A második bevándorlási hullámból sok családi név napjainkig fennmaradt Tokajban. A teljesség igénye nélkül: Czinner, Goldstein, Kalmanovits, Slézinger, Klein, Weisz, Goldstein, Grósz, Kohn.
Az 1848-49-es szabadságharcban hazafias kiállás volt, hogy a tokaji csatában egy zsidó személy – a szombati időpont ellenére – részt vett a híd szétszedésében, megakadályozva az ellenség átkelését. 1851-ben a zsidó közösségeket császári rendelet alapján hitközségekké alakították. Működésüket a hitélet szervezésére, jótékonysági, tanügyi feladatokra korlátozták.
A birtokszerzésre vonatkozó korlátozást 1860-ban törölték el. Az állami oktatási rendszerbe integrált zsidó iskolák száma megnőtt. 1867-ben megszületett a személyi egyenjogúság, 1868-ban a felekezeti egyenlőség.
Eközben a zsidóságon belül gazdasági és társadalmi differenciálódás, valamint heves vallási viták jelentkeztek. 1869-ben az Országos Zsidó Kongresszus úgy döntött, hogy a zsidóság három részre tagozódik: ortodox (vissza a gyökerekhez, a hagyományhoz), a status quo ante (maradjon a jelenlegi állapot), neológ irányzat. Érdekességként jegyzem meg, hogy a jegyzőkönyvet Deák Ferenc, a „Haza Bölcse” írta alá. A tokaji hitközség az ortodox irányzathoz csatlakozott. Lefkovics Henrik a hitközségről írva azt említi, hogy a Cheva Kadisa a Szentegylet 1750-ben alakult.
Ez idő szerinti utolsó két főrabbi Strasser Akiba, és veje, egyben utódja Jungreisz Nándor volt. Molnár András, a Zemplén megyei leírás szerzője szerint Tokajban a zsidókon kívül mindenkinek tornyos temploma van. Ezt a megállapítást Szirmay Antal, a vármegye tudós nótáriusa egyértelműbben fogalmazta: a zsidóknak Tokajban zsinagógájuk van. Ennek azonban ellentmond, hogy a zsinagógát csak 1816-ban, Schmoll Dávid kereskedő telekfelajánlása után kezdték építeni. Elfogadott nézet, hogy Baál Sem Tov 1800 körül járt Hegyalján, így Tokajban is.
Olyan hatással volt a közösségekre, hogy haszid tanait rögtön követni kezdték. Feltételezhető, hogy Spiró Nathan, és utóda Gabri el Jakob Senditz szintén az ő követői voltak Tokajban. Híresek csodarabbijaink is. Taub Izsák Nagykállóban működött 1821-ig, mint haszid rebe. A haszidizmus magyarországi megalapítója Taitel baum Mozes sátoraljaújhelyi rabbi volt. Legnevesebb követője Friedmann Cvi Hersele, aki olaszliszkai működése alatt vált hírneves csodatévő rabbivá. Az ő tanítványa volt Reb Sájele, a későbbi híres bodrogkeresztúri rabbi.
Nőtt a zsidó népesség aránya, az 1841. évi 189 fő ről 1869re 958 főre, mintegy ötszörösére. Anyagi helyzetük stabilizálódott, megtalálták életlehetőségeiket, gyökeret eresztettek Tokajban. A kereskedelem pozícióit megszerezték, ez az önfenntartást biztosította. Kisebb hányaduk ennél nagyobb jövedelemre is szert tudott tenni. Ezen kereskedők a tokaji lakosságon kívül a 1020 km-es körzetet és az átmenő forgalom részvevőit is ellátták. a XIX. század közepére a település piacán és vásárain a görögök boltjait és sátrait felváltották a zsidó boltosok üzletei és sátrai.
Kialakult Tokaj kereskedőnegyede, és ennek sajátos arculata. A vagyonosok és nincstelenek helyzetüknél fogva elkülönültek egymástól. A tehetősek lakóhelye a Fő utca és a „felső” utca volt, az alsó ártéri és ártérperemi utcákon a szegények laktak. Már a kiegyezés utáni évben létrejött a tokaj Hegyaljai Takarékpénztár, melyben a XIX. század végén igazgatósági tag volt Ries Sámuel, Ries Salamon, Liebwerth Ignác és Lőwenberg Jakab. 1930 után a tagsát felét a zsidók tették ki. Az 1930 után alakult Tokajvidéki Hitelbank Rt.t Engl Jakab és Haász József hozták létre.
Az ipart főleg a kőbányászat képviselte több zsidó tulajdonos. Az ismertebbek: Magyar Tarmac RT. Reöck István (Hubertusbánya), Szász Géza (Lencsés), és Binét Jenő (Ménesoldal). A gyufagyárat 1880-as években Grósz Izrael alapította. Sikerét jelzi, hogy részt vehetett a milleniumi kiállításon. Az ecetgyárat 1874-ben hozta létre Grósz Izrael. Hetente 30 hektoliter ecetet állítottak elő. Módos helybeli borkereskedők hozták létre 1890-ben az Első Tokaji Konyakgyár RT.t. Évi 15000 üveg konyakot palackoztak. Az üzemvezető Diamantstein Jakab volt.
A XIX. század elején gazdaságilag megerősödött helyi zsidóság igazi közösségé kovácsolódott. Schmoll Dávid felajánlott telkére 1816 és 1820 között felépítették az első zsinagógát. Ez a jelenlegi Városházköz 14. szám alatt volt. A tokaji zsidóság mélyen vallásos egyénekből állt. Fanféder rabbiról úgy tartja a hagyomány, hogy német nyelvterületről származott, de hívei kedvéért megtanulta a jiddis nyelvet. Beszédeit már ezen a nyelven mondta. 1851-ben államilag szabályozták a hitközségek működését, ami korlátozást jelentett, mivel közigazgatási feladatot nem láthattak el.
A hitéletet nem korlátozták. Alkalmazott volt a rabbi, a kántor, a jegyző, a metsző (sakter) és az egyházszolga (samesz). Bár a közösség anyanyelvében részben magyarrá vált, a hitélet jiddis nyelven a hagyománytisztelet jegyében folyt. Az ortodox hitközség élére 1875-ben a nagytekintélyű David Schück fő rabbi került, a kiemelkedő hittudósok között tartják számon. Tóra magyarázatait halála után nyomtatásban kiadták. Ekkor már működött a jesiva Tokajban, a középfokú rabbi képző, ahol 2530 fiatal tanult. A főrabbi ünnepeken szentbeszédet tartott, esketett, gyászbeszédet mondott.
Nagy tiszteletben állt a helyi zsidók, sőt a keresztények és a hatóságok előtt is. 1890. augusztus 25-én leégett Tokaj belvárosa, beleértve a tokaji zsinagógát is. E válságos időkben Katz Mózes volt a főrabbi, Moskovitz Sándor az alrabbi. Nem tudjuk volt-e szerepe báró Hirsch Mór bankárnak, a Tokaj újjáépítéséért indított nemzetközi segélyakció vezetőjének az új zsinagóga felépítésében. Az emlékezet Schlesinger Antal hitközségi elnököt és a bőkezűen adományozó hitközségi tagokat őrizte meg. Ezek közül is kiemelkedett Czukker Emánuel, aki a telket adományozta. 1897-ben Strasser Akiba lett a fő rabbi, aki nagy talmud tudós és kiváló szónok volt.
Fanféder rabbiról őrzik azt a történetet, hogy elsőként temették – kívánságára – az új temetőbe. az ő sírja fölé emelték az óhelt, s mellette helyezték el az árvizek által a várbeli temetőben kimosott csontokat. Az őhelben lett eltemetve Schüvk valamint Strasser Akiba rabbi is. Az izraelita vallás 1895-ben államilag is elismert vallás lett. A boldog békeidők 1914-ben véget értek. Az I. világháború éveiben felekezeti hovatartozás nélkül kapott behívót minden férfi. a frontszolgálat alatt 24 zsidó katona vesztette életét. A két háború közti időszakban megerősödött a kereskedő réteg.
Ekkor már a közösség számarányának megfelelően volt képviselve a település vezetésében.
A zsidó vállalkozók nagy szerepet vállaltak abban, hogy a gazdasági világválság után a bor kereskedelme fellendüljön. Az oktatás és a kultúra területén is meghatározó volt a szerepük. Az 1930-ban megjelent Tokaj monográfiában Lefkovits Henrik azt írta, a magyarországi ortodox hit községek között a tokaji a legelőkelőbbek közé tartozik. Tokajban 1944. április 16-án, pészach első napján plakátolták ki, hogy másnap mindenkinek meg kell jelennie a gyűjtőhelyen. 23-án, szombaton Tokajból 940 főt 100 lovas szekérrel a bodrogkeresztúri vas útállomásra vittek, ahonnan vonaton Sátoraljaújhelyre, majd bevagonírozás után Kassán keresztül Auschwitzba.
A zsidó emberek tovább folytatják őseik hagyományait. A Tokajban egyedüli üzemként működő vállalkozás ma is zsidó kézben van, és mintegy hatvan család megélhetését biztosítja.
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 5. lapszám, 9. oldal.