Dörögnek a mozsarak, ropognak a puskák, az egyik helyen vidám duda szól, a másik helyen cigánybanda húzza, rezesbanda cintányérja csattog, folyik a must, a kolbászra csúszik igazán a bor. A hatalmas szüreti koszorút már összekötözték, két ember viszi rúdon a szőlősgazda házába és megkezdődik a szüreti mulatság. Szüret. Hajdan hét országra szóló mulatság, szerelmek fonódtak, eljegyzések köttettek, minden vendéget szívesen láttak. Az 1795-ös badacsonyi szüret például országra szóló ünnepség volt, melynek emlékét az irodalomtörténet is megőrizte, mert ezen a szüreten ismerkedett meg Kisfaludy Sándor, a költő és daliás gárdista annyiszor megénekelt szerelmével, Szegedy Rózával.
Az igazi nagy szüret azonban Tokaj-Hegyalja ünnepsége volt. Az egész országból özönlött a vendég a hegyaljai szüretre, még Lengyelországból is jöttek borkereskedők. Alkonyat felé bizony már kevés vendég állt egyenesen a lábán, a présházak előtt terített hosszú asztalokon „keringett s fel is dőlt már a bujdosó pohár”, tűzijáték rakétája pattant, duhaj legények forgatták a lányokat. Ma a szüret is megszürkült. Inkább munka már, mint ünnepség, hajdani vidámságából sokat vesztett, a bornak nincs ára, nem is igen lehet eladni, a gondok meg szaporodtak.
Ha a szüret vidámsága szerte a világon meg is kopott kissé, azért a hagyományos szüreti mulatságot mindenhol megrendezik, sőt még a nagyvárosokban is, például Budapesten. Az idei hegyaljai szüret egyenesen országos ünnepélyszámba megy és az ország minden részéből akadnak majd vendégei. Október hónap 1623-ig Tokaj-Hegyalja egy elsüllyedt, boldog tündérvilágot kelt életre ezen az őszön. Lázár Miklós országgyűlési képviselő rendezésében feltámasztja a 80-as évek ujjongó, festői szüreti mulatságait. Európa másik híres bortermő vidékén, a Rajna mellett a szüret mulatsága sohasem érte el a magyar szüretekét, a bor nem olyan nemzeti ital, mint nálunk.
A rajnai bor inkább kivitelre szánt árucikk s ennek megfelelően a szüret mindig kissé üzletszerű is volt és nem olyan patriarchális ünnepély, mint nálunk. A magyar inkább meghal, de megissza a bort s egy bormegissza nép szürete sohasem lehet szomorú, még szomorú időkben sem. Megdördülnek a mozsarak, a banda tust húz, a vincellér ékes rigmusokban köszönti fel Bacchust, a szüret megkezdődik.
Megjelent: Tolnai Világlapja, (32. évfolyam, 28–40. szám)19320928 / 40. szám
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 4. lapszám, 12. oldal.