Az egyetlen magyar származású rendről hatalmas forrásanyag áll rendelkezésre, többnyire latin nyelvű, kisebb részben német- és magyar nyelvű munkák. Figyelemreméltó, Kisbán Emil: A magyar pálosrend története című írás 1938-as kiadása, vagy a tokaji pálosokról szóló tanulmányok Mosolygó József, Ribáry Zoltán, Joó Tibor, és János István szerzőktől, természetesen számos mű foglalkozik a pálosok honi tevékenységével, építészetével is.
A pálosrend története történeti párhuzamban volt mindig a magyar nemzet emelkedésével és hanyatlásával. A pálosrend a XIXIII. században általánosan dívó magányba vonulásnak, a remeteélet elterjedésének eredetéhez nyúlik vissza. A remeteélet követése az ember ősi természetében gyökerező lelki szükséglet folyománya. Legendáink is számtalan szent pusztába vonulásáról adnak bizonyságot. Különösen a hegyvidék romantikus régiói keltették az emberekben a magányba vonulásnak vágyát, mert itt sokkal közelebb érezték magukat a Teremtőhöz.
Hazánkban már a XI. századtól kezdve a Bakonyban, a Zobor hegység vidékén, a pilisi és Pécs környéki hegyekben találkozunk a remeteélet követővel. A pálos szerzetesrend a XIII. században szerveződött Bertalan pécsi püspök és Özséb esztergomi kanonok vezetésével, akik a Mecsek és a Pilis erdeiben élő remetéket kolostorokban egyesítették „Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae – Szent Pál Első Remete Testvéreinek Rendje” néven. Özséb kanonok 1270-ben meghalt, utódja Benedek lett (1270-1290) között, aki előkelő nemesi csalásból származott, és IV. Béla király barátságát élvezte. A pálos kolostorok száma már Özséb vezetése alatt növekedett, külföldi terjeszkedésük is jelentős volt. Zemplén vármegyében a legrégebbi pálos monostorok Sátoraljaújhelyben, Tokajban, Terebesen, Homonnán, és Varannón voltak. II. Endre király Szent Egyed tiszteletére 1221-ben alapította a mai zempléni Nagyvagy Felsőtoronya hegység vadonjaiban az első monostort, mely később 1258-ban Sátoraljaújhely közelébe a Barátszerben telepedett le. Tokajban két pálos rendház fennállásáról illetve építéséről vannak adataink. 1411-ben már fennállott Tokajban egy Szent Annához címzett pálosmonostor, melynek Rácz Demeter özvegye, ebben az évben néhai férjétől, a Mézes-Mál nevű szőlőhegyen lévő területet átadományozta a rendnek.
Ugyanezen évben Vízaknai Esztemér János 35 Ft-ot hagyományozott a rendháznak. Valamint azt is tudjuk, hogy 1468-ik évében Jofiam Péter testvért rendfőnökké választották Tokajban. Későbbi források szerint Szapolyai Imre költségén újraépítették az eredeti alapokon, valamint Tardos és Ond község malmait, tizedét és kilencedét adományozta a klastromnak 1476-ban. Néhány évtized alatt anyagilag jelentősen gyarapodott a rend, tekintélyes birtokra tett szert, mint golopi birtokkal, számos tokaji és tarcali szőlőterülettel (Aranyos, Nyulas, Pincefalu, Kuszárszőlő, Thanya, Jakabandrás, Mézesmál, Barátszőlő), a Bodrogon egy vízimalommal, Ondon egy szőlőbirtokkal.
A kolostor az újra alapításakor Gyümölcsoltó Boldogasszonyról kapta nevét. Toldalaghy Zsófia és második férje Baltero Benedek is 1483-ban a kolostor javára végrendelkeztek. 1519-ben a tokaji rendházat Szapolyai özvegye Hedvig tescheni hercegnő különleges privilégiumban részesítette: szőlőit felmentette az adózás alól. A pálosok birtokaikat 1535-ig békében tudhatták. A XVI. századot a rend történetében a pusztulás századának nevezik. A három vészterhes jelenséggel: a parasztlázadásokkal, a mohácsi csatavesztéssel, és a reformációval járó változások, oly nagyok voltak, hogy azt mindenki megsínylette.
Török hordák járták az országot, rabolták ki, perzselték fel a kolostorokat, s ölték meg papjaikat.
A megmaradt magyar területeken a zsoldos katonaság felvonulása veszélyeztette a kolostorok vagyoni épségét. A gyakori elszállásolások, az élelmiszerek és egyéb szükségleti cikkek önkényes harácsolása sem kedvezett a rend fejlődésének. A sajóládi, fehéregyházi, siklósi, tokaji és diósgyőri pálosok a veszély elől kincseikkel a rend legerősebbnek tartott monostorába menekültek, Budaszentlőrincre. 1537-ben a tokaji monostort Serédy Gáspár csapata feldúlta és szétrombolta, a még ott lévő szerzeteseket börtönbe vetette.
Amikor Ferdinánd király felelősségre vonta tettéért, azt azzal indokolta, hogy Szapolyai a kolostort várrá akarta átalakítani, és erőszakoskodásait tovább folytatta. 1549-ben végül Révay Ferenc túróci gróf, és nádori helytartó elrendelte a kártérítést, melyet Serédynek jóvátételként adnia kellett, illetve, meg kellett ígérnie, hogy soha többé nem háborítgatja a rend birtokait. 1612-ig békésebb évek következtek a rend életében, bár számos pert indítottak a birtokaik visszavételéért. Pázmány Péter 1632-ben a pápánál a rend eltörlését indítványozta, szerencsére ez nem következett be.
A rendi birtokok visszaszerzéséért folytatott küzdelem egyik nyugvópontja az 1651-ben kiadott királyi dekrétum, melynek értelmében azokat az adományokat, melyeket Rákóczi György erdélyi fejedelem jutatott Tokaj, Regéc és Helmec vára felett a rendnek, a király nem akarja a Pálos rendtől elvenni. Később Thököly Imre felkelése egyébként nemcsak hazánk északkeleti részének nyugalmát dúlta fel, így több rendházban szünetelt ekkor a remete Szent Pál szerzeteseinek aktív missziós munkája. Háborús világ dúlt az országban, különösen megszenvedték az ország északkeleti részén lévő sátoraljaújhelyi, varannói, tokaji, és késmárki pálos kolostorok lakói igen sok nélkülözésen és szenvedésen estek át.
Éhínség és pestis pusztított, nem csoda, ha hegyalja jobbágysága fellázadt Tokaji Ferenc vezetésével. A háborús helyzetben az egyháziak kuruc és labanc között őrlődtek, több kolostorba kuruc őrséget helyeztek. Ezután a hanyatlás időszaka következik. Egy 1760-ban készült jelentés szerint a kolostorépület annyira leromlott, hogy benne egy kocsma üzemelt. 1786-ban a pálosok sem kerülték el II. József feloszlató rendeletét, helyükre kapucinusok és piaristák kerültek. A pálos renddel történt eseményekre időnként a Szentszék is felfigyelt, így a pápák felruházták őket az egyre változó viszonyoknak megfelelően a lelki hatalom különböző fegyvereivel.
A gyóntatás és az Oltáriszentség kiszolgáltatásának jogát véglegesen ekkor kapták meg, majd III. Pál 1536. szeptember 24-én lelt oklevelében az elődei (IV. Jenő, V. Márton, VI. Kallixt, IV.Sixtus és X. Leó) nyújtotta kegyekben erősítette meg őket. A XVII. század utolsó negyedében még tovább tart a barokk szellem jegyében a rendi élet emelkedése: a vallásos érzés erősödése, fokozott érdeklődés a teológia és metafizika kérdései iránt, aminek természetes következményei a hittérítés munkája, a Mária kultusz reneszánsza, s a pálos élet ősi, hagyományszerű szigorának felelevenítése.
„A mai szerzetesek is azon fáradoznak, hogy összhangot teremtsenek belső életük és a munkájuk között azáltal, hogy az evangélium szerint törekszenek megváltoztatni szokásaikat, engedelmesek, állhatatosak, buzgó odaadással elmélkednek az Igéről (lectio divina), s részt vesznek a liturgiában és az imádságban. (Vita Consecrata, 6)” A volt pálos kolostor ma egészségügyi gyermekotthon (Tokaj, Bethlen G. u 36.), az épületen nem végeztek érdemi régészeti feltárásokat. A közelmúltban jelentették be, hogy az intézmény fenntartója több mint 1,1 milliárd Ft-ot nyert a volt pálos kolostor kiváltására.
(Ezen adat forrás: www.palosepiteszet.hu)
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 4. lapszám, 4. oldal.