Századok múlhatnak, emléke mindig fényben él majd,
mert valóban a „szabadság szentje” volt
II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a Zemplén megyei Borsi kastélyban. Felmenői kiemelkedő szerepet játszottak Magyarország történetében; édesapja, I. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelme volt, míg anyja, Zrínyi Ilona a neves horvát-magyar Zrínyi családból származott. A Rákóczi család generációkon át meghatározó alakja volt hazánk politikai és gazdasági életének. Dédapja, I. Rákóczi György nagy tekintéllyel bírt Erdély vezetőjeként.
Ferenc fiatalon szembesült családja bonyolult helyzetével. Apját csecsemőként elveszítette, így édesanyjára, Zrínyi Ilonára támaszkodott, tőle tanulta meg a kitartás és a hazaszeretet értékét. Zrínyi Ilona hősies helytállása, különösen Munkács várának védelmében, mély benyomást tett rá és példaképpé vált számára. Már kisgyermekként érzékelte a Habsburgokkal folytatott állandó összetűzéseket, amelyek miatt családjuk gyakran került veszélybe. Kivételes származásának köszönhetően olyan kapcsolatrendszerre és tudásra tett szert, amelyek későbbi pályafutását jelentősen segítették. Már gyermekkorában találkozott azokkal a társadalmi viszonyokkal és kihívásokkal, amelyek megerősítették szabadság iránti vágyát; ebből fakadt az az elhivatottság is, amellyel felnőttként Magyarország önállóságáért küzdött. II. Rákóczi Ferenc gyermek- és ifjúkora meghatározó szerepet játszott abban, hogy később a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjává vált.
Tizennyolc, amikor Sáros megyei főispánként hivatalt vállal. Húszesztendős, amikor fellobban a török kiűzése után még a töröknél is rosszabb rabigába tört országban az első néhány felkelés Hegyalján, Tiszaháton.
A Hegyalján 1697 június végén gyullad ki a felkelés tüze: az újhelyi vásáron fosztogató császáriakat, Patak és Tokaj várát egyszerre rohanták meg a Tokaji Ferenc, a regéci vár egykori hajdúhadnagya és Szalontai György végardói jobbágybíró által szervezett szegénylegény-csapatok, kurucseregek. Amíg török földön bujdosó Thökölyt várták, nevelt fiát Rákóczi sárosi főispánt akarják vezérül, ám ő nem vállalja. A felkelést leverik, a legtöbb kuruc harcos csatában esik el, bécsi börtöncellákba kerül, vagy a kassai piacon hal hóhér bárdja alatt. A hegyaljai felkelést követően kegyetlen megtorlások évei jöttek.
Az ekkor huszonhét éves Rákóczi családjával és Bercsényi Miklós Ung megyei főispánnal Lengyelországba menekül, ahol álnéven hadmérnökként él, amikor magyar honból keresik fel Papp Mihály, Bige György, akinek a beregi erdőkben bujdosók vezetője a tarpai Esze Tamás adta.
„Amikor beszédemről rám ismertek, könnyező szemmel, örömtől zokogva, lábaim elé borulva, szakadozott beszéddel üdvözölnek. Aztán baltát kérnek és elhasítva botjukat, melyet parasztmódra kezükbe tartottak, előadják a küldetésükről szóló levelet: a nép községenként csoportokba verődik, utánam epekedik és bennem reménykedik.” Ez a néhány sor Rákóczi Ferenc emlékirataiból való, így emlékezett az 1703-as Breznában történt találkozóról.
1703 májusában páratlan történelmi pillanat volt, amikor a jobbágyok megbízott vezetője és egy kétmillió holdas úr fogott össze. Rákóczi nyílt pátense így szólt: „Valaki fegyvert köt a szegény magyar nemzetnek igája alól felszabadítására, mindenféle úr dolgától, adózástól, és szerjárástól felszabadíttatik.” Négy vörös selyem Rákóczi lobogó 1703. május 17-én érkezik meg a kurucokhoz.
1704-ben adja ki a „Recrudescunt vulnera” kezdetű kiáltványát: „Felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei…..Megkezdtem hazám felszabadításának művét saját magam és a nyomorult nép szenvedéseitől indíttatva.” A szabadságharc hanyatlásához és bukásához számos kedvezőtlen körülmények is hozzájárultak, az áruló tábornok Károlyi Sándor által megkötött szatmári béke 1711-ben évszázadokra gyarmattá tette Magyarországot.
1735-ben hunyt el Rodostóban; földi maradványait ott temették el. Csak több mint százhetven évvel később, 1906-ban hozták haza hamvait ünnepélyes keretek között: ekkor helyezték végső nyugalomra a kassai dóm kriptájában. Ez az esemény történelmi fordulópontot jelentett; végleg lezárta száműzetésének korszakát és megerősítette Rákóczi kultuszát Magyarországon. II. Rákóczi Ferenc rodostói évei ma is példaként szolgálnak kitartásból és hűségből; neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a szabadság eszményével. Emléke országszerte számos emlékműben, szépirodalomban él tovább.
„Hazánk szentje, a szabadság vezére,
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!
…
Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe
S vidd előttünk, mint hajdan vivéd,
S másvilági hangon lelkesítve,
Erősítsd meg seregünk szívét!”
(Petőfi Sándor)
Az épület előbb a Rákóczi-családé volt, majd kincstári sótárnoki épület lett, innen a Sóház elnevezés.