Példaképük Szentendre
Január elsején tizenhat nagyközségből lesz város. Tokaj — csaknem száz év elmúltával is ismét magáénak mondhatja ezt a címet s egyike lesz legkisebb városainknak. Bár egyéb községek igazgatásáig nem tartoznak hozzá, saját gondjaival meg kell küzdenie az országos hírű településnek.
Meséli Leskó István, Tokaj korábbi — immár nyugdíjas — tanácselnöke: a külföld egy kicsit előreszaladt. Merthogy az ő idejében érkeztek olyan meghívók különféle urbanisztikai kongresszusokra, melyeken őt a város polgármesterének titulálták. Utódjának, dr. Zboray Gábornak azonban most már joggal címezhetik így a leveleket.
—Az utóbbi öt évben lódult neki a fejlődés Tokajban — kezdi dr. Zboray Gábor. — Felépült huszonnégy célcsoportos lakás, egy majdnem kétezer négyzetméteres áruház, és egy 96 személyes szálloda. Ezek látványos dolgok, de kevésbé szembeötlő változások is voltak Tokajban, olyanok, amelyek megkönnyítik az ittlakók életét. Nekiláttunk ugyanis a csatornázásnak, rendszeresen elhordja a szemetet a költségvetési üzem. Minden utcában megépült a vízvezeték, a járda, s mindenhol szilárd burkolatú úton járhatnak az autók.
— Minek köszönheti az elmúlt fél évtized fejlődését a nagyközség?
— Tudatos városfejlesztésbe kezdtünk, hatvanmillió forintot költöttünk Tokajra. Hozzá kell tenni, hogy ez kevés lett volna, ezért számítottunk a lakosság segítségére is. Ennek köszönhetően az elmúlt öt esztendőben a társadalmi munka értéke 70 millió forint volt.
— Tokaj pontosan tizenöt éve lett nagyközség. Most város lesz, megfelel-e ennek a rangnak a szolgáltatások terén?
— A kisvárosi ellátást biztosítani tudjuk az itt lakóknak, s persze a környékbelieknek is. Ez nem vonatkozik az orvosi ellátásra. Szakrendelésre Szerencsre, illetve Miskolcra kell járniuk a tokajiaknak. Ezután arra terelődik a szó, merre akar Tokaj indulni a következő években, milyen erőt kíván fejlődéséhez igénybe venni? Ipara csekély, néhány szövetkezet és üzemegység foglalkoztatja a 27 százaléknyi munkásságot. A mezőgazdaságban még kevesebben, a munkaképes korúak 13 százaléka dolgozik. A statisztika szerint 65 százalék „egyéb” foglalkozású. Ezeket az adatokat Zboray Gábor idézi.
— Példaképünk Szentendre; ilyesfajta idegenforgalmi központtá szeretnénk tenni Tokajt is. Ehhez persze erősíteni kell a szolgáltatásokat, amelyek, mint mondtam, az ittenieknek még megfelelőek. Amikor azonban nyáron még egy „tokajnyi turista” megjelenik, kiürül a bolt. Kell ide még szálloda, korszerűsíteni kellene a kempinget, amely igaz, hogy a Tisza túl oldalán, tehát Szabolcsban fekszik, mégis a mi kezelésünkben van. A szálloda vezetőjével, Újjobbágy Miklóssal is az idegenforgalom dolgáról váltunk szót. — Annyi bizonyos, lenne mit megmutatni Tokajban és a környéken — mondja a fiatal szakember. — Csakhogy ehhez föl kell mérni a lehetőségeket, és vonzóan tálalni a turistáknak. Ugyanakkor szükséges a propagandát is tudatosan alkalmazni, hiszen Tokaj bármilyen szép és hírneves is, mégiscsak az ország távoli zugában fekszik. Dr. Bencsik János múzeumigazgatóval Tokaj múltjáról beszélgettem. A gyűjteménynek otthont adó épület ma is a történelmet idézi, mint a szomszédságában levő többi ház is. Kisvárosi arculatát Tokaj akkoriban nyerte, amikor kereskedői Lengyelországgal, Oroszországgal, Nyugat-Európával álltak élénk kapcsolatban. Város is volt akkoriban Tokaj, ezt a címét az 1886-os közigazgatási törvény szüntette meg. Azóta lett egyre jelentéktelenebb település; a mélypont 1952 volt, amikor megszűnt a tokaji járás, s a hivatalok Szerencsre költöztek. Akkoriban állították le konyak- és gyufagyárát, s még a korábban említett ipar megjelenésével sem oldódott meg a lakosság foglalkoztatása. Ez a mai napig is gond, számosan járnak a szomszédos településekre, sőt Szerencsre és Miskolcra is dolgozni.
– Mégis mit várnak a városi rangtól? — kérdem a múzeumigazgatót. Így felel: olyan lehetőségeket, melyek méltóbbak e közösséghez; dinamikát a közéletben, a közművelődésben, a gazdaságban egyaránt. No és a bor? A bor, amely hírnevet hozott a településnek? Hasznát sosem itt látták. Régen az udvari kamara, aztán különféle távoli birtokosok jártak jól a nedűvel. A kereskedők annak idején nem bort vettek a helyi gazdálkodóktól, hanem mustot. Márpedig a must ára ma is csak az üdítőitalokéval vetekszik. Leskó Istvánnak, a volt tanácselnöknek még ma is fáj, hogy a Borgazdasági Kombinát székhelye Sátoraljaújhelyre került. Bár az is igaz, Hegyalja fővárosa mindig is Újhely volt. Fáj Leskónak a sok elhagyott szőlő a magasban, azokon a helyeken, amelyek a hegy legjobb területei voltak.
— Már régen megérdemelte volna Tokaj, hogy város legyen — mondja —, s most talán mozdul valami. Bár, amikor én elnök voltam, tartottunk nyári játékokat. Záborszky József, a budapesti I. István Gimnázium híres karnagya tokaji. Ő ajánlotta, legyenek operaelőadások a főtéren. Lettek is. Azt mondják Leskó Istvánról, neki van a legjobb bora Tokajban. Hatvannnégy évesen pincét épít szőleje alá, amely még az alsó régióban van. Most újat telepít, messze fönn a hegyen …