A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. A Rend 1210-ben szóban, majd 1223-ben írásban nyert pápai megerősítést. A Kapucinus Rend az obszerváns ferences és a minorita renddel együtt Assisi Szent Ferenc első rendjét alkotja. A Kapucinus Rend egy a ferences rendből kiindult XVI. századi reform eredményeként született meg, miután Matteo da Bascio ferences szerzetes sok későbbi hozzá csatlakozóval 1529-ben elindította a reform ág kialakulását, mely 1619-ben nyerte el végleges önállóságát, amikor is hivatalosan szerzetesrenddé nyilvánították.
E reform ág szakállt és csuklyát (caputiumot, innen a kapucinus elnevezés) viselő tagjai kezdettől fogva Assisi Szent Ferenc gyermekeinek tekintették magukat. A Szent Rendalapító Atya Regulájának és Végrendeletének szellemében igyekezték élni az evangéliumi életet tulajdon nélküli szegénységben, tisztaságban és engedelmességben. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság, de ugyanakkor ott voltak a járványos betegek ápolásánál; a csatatereken, mint tábori lelkészek; és főleg az egyszerű szegény nép körében, mint népszónokok és hittérítők.
Magyarországon a Rend 1674-ben kezdte meg letelepedését a Bazini kolostor (ma Szlovákia) alapításával, melyet több másik követett, így a tokaji rendház is. A katolikus egyház reorganizációjában fontos szerepet játszottak Tokajban a kapucinusok, akik 1711-ben kaptak meghívást a letelepedésre. A meghívó Winterbachi Kristóf a királyi sókamara tokaji sótárnokától érkezett. Telekessy István egri püspök közbenjárása folytán III. Károly jóváhagyása után az első három szerzetes egy ausztriai rendházból érkezett Tokajba. Dr. Borovszky Samu a „Magyarország vármegyéi és városai” – című könyvében az alábbiakat írja: először a mai plébánia közelében, valahol a „Generális ház” környékén laktak, majd 1714-ben a Rákóczi féle házat és telket kapták meg a templom és a convent létesítésére. (az egykori pálos kolostort és telkét).
Az építéshez Koháry István 20.000 pengős adománya volt segítségükre valamint, a magyar kamara a tokaji sóház és rév jövedelméből a rendnek ingyen adott építési anyagot (forrás: Zelenák István). 1729. augusztus 2-án szentelték fel az új épületet, a szerzetesek létszáma 2030 fő körül volt.
A tokaji plébánia jelentősége és befolyása így a Hegyalján megnőtt. A kapucinusok tokaji működésének II. József vet végett az 1782. január 12-én kiadott rendeletével, melynek értelmében 1786-ig e rendnek is be kellett szüntetnie a működését.
A tokaji kolostort 1787. október 22-én Páter Kelemen, az utolsó rendfőnök adta át a vagyont a magyar királyi vallásalapnak. Jelentős okleveles dokumentum áll rendelkezésre a kapucinusok tokaji megtelepedésére vonatkozóan, melyek jelenleg a Római Katolikus Plébánia könyvtárában található. (forrás: János István) A tokaji kapucinusok könyvtárából fennmaradt könyvek széles körben elterjedt teológiai és kegyességi irodalom termékei, melyek igényes kiállításukkal, dekoratív metszetanyagukkal és címlap-tipográfiájukkal a barokk nyomdaművészet kiváló teljesítményei közé tartoznak.
A kapucinusokat “kisebb testvéreknek” is nevezik. Szent Ferenc tanítása és példája szerint, a rend tagjai lemondanak minden rangról és hatalomról, és megmaradnak egyszerűségben – csak Istenben kívánnak gazdagodni. A testvérek lemondanak vagyonukról, tulajdonukról. A szabadon vállalt szegénység teret nyit a szerzetesi közösség számára, hogy megtapasztalja Isten gondviselő jóságát.
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 5. lapszám, 4. oldal.