Hazánk művésztelepeinek sorában sajátos helyet foglal el a tokaji. Bánszky Pál 1973-as szavait idézve: „Tokaj Iriszével, a borral – a hírnév szempontjából lehetetlen versenyre kelni. Mégis az időszakos nyári művésztelep a borok Olimposzának állandó lakójává teheti a művészet múzsáit is.” A telep beindításának előkészítése 1953-ban elkezdődött, ám az alkotótábor tevékenysége 1954 nyarától vette kezdetét. Induláskor a tokaji művésztelep vezetését Fischer Ernő festőművész, a Népművészeti Intézet Képzőművészeti Osztályának vezetője látta el.
Korrigáló tanárként közreműködtek: Tamás Ervin, Halász Szabó Sándor, Xantus Gyula, Zilahy György festőművészek. 1956. október 19-től november 18-ig Budapesten a Műcsarnokban megrendezték a tokaji művésztelep első csoportos kiállítását. Zelnik József az „50 éves a tokaji művésztelep” – című kiadvány bevezetőjében írja: „Így mi is tokaji művésztelepiek modern bujdosók voltunk Rákóczi, a legnemesebb magyar uralkodó földjén. Állandóan bizonygatnunk kellett, hogy a tokaji táboraink nem politikai összejövetelek, hanem zarándoklatok a szépséghez és a borhoz, tehát hatalom technikailag veszélytelenek.
Honnan tudták volna, hogy a szépség a legveszélyesebb igazság, még annál is veszélyesebb, mint amit bárki a borban is megtalálhat.” A Tokaji Művésztelep miliőjében időtálló alkotások születtek az alkotók és a művészetkedvelők közös örömére. Bár ez nem klasszikus iskola, nem képvisel önálló stílust, ám mégis évtizedeket átfogó szellemi központtá nőtte ki magát.
Fotó: Digitális képarchívum
Forrás: Szőlőskert Magazin, 2023, 4. lapszám, 15. oldal.